Balra Orbánhegy, jobbra Mártonhegy

Járjunk együtt! – szólít Budapest tizenkettedik kerületében az Orbánhegyet és Mártonhegyet egymástól elválasztó Tamási Áron utca déli, keskeny, kanyargós szakasza. Ottjártunkkor természetesen hallgattunk a Hegyvidéki Önkormányzat szavára, amelyet a kerület járda nélküli utcáiban közlekedőkhöz intézett, és kellően óvatosan bandukoltunk még az északi, már széles, járdás szakaszon is, de ez a felhívás számunkra más értelmet is nyert. Történt ugyanis, hogy némiképp kiegészítettük azt: „Járjunk együtt a Tamási Áron utcákban!” – szóltunk egymáshoz itt a Magyarság Házában, és fel is kerekedtünk nyomban. Vándorbot a kezünkben, tarisznya a vállunkon, hamuban sült pogácsa a tarisznyában – élményeket, hangulatokat, pillanatokat hozunk szavakban és képekben az elkövetkező hónapok során az ország-világ Tamási Áron utcáiból. Tudta például, hogy a Hegyvidék 1,2 kilométer hosszú, madár-, zöld- és tisztaságbarát, legészakibb százméterén 21 százalékban lejtő Tamási Áron utcájának egyik lámpaoszlopa az égig ér? Vagyishogy majdnem. Egészen égig érhet viszont a kedve annak, aki megfogadja Tamási tanácsát – „a szép tavaszi kikeletben menjünk csavarogni egy kicsit” –, felkapaszkodik ide a város fölé s végigsétál a virágzó fák között, a madárcsicsergés alatt. Pont olyan lesz ez a tapasztalat, mint ahogy Tamási megírta: „Mindent eláraszt a kibomlott tavasz: patakja csörgedezik az út két oldalán, fűje zsendül, rügyei fakadnak, madarai cikáznak, levegője pezsdít, szellője csiklint.”

Orbánhegy és Mártonhegy választóvonala

Budapesten, a budai Hegyvidék zöldövezetében lévő Tamási Áron utcában csendes környezet, de jó közlekedés, kis forgalom, de a város könnyű elérhetősége, tiszta levegő, de jó ellátottság határozza meg a területet. A közeli bölcsőde, óvoda és iskola gyermekes családok részére is vonzóvá teszi a helyet. Ideális azoknak, akik a napi munka után nyugalomra, pihenésre vágynak – és ez így van még akkor is, ha a ’60-as évek elejéig a páros oldalon lévő tíz, a páratlan oldalon pedig kilenc ház mennyisége az azóta eltelt évtizedekben megnyolcszorozódott és az épületek a méretüket tekintve is megnövekedtek.

Az utca a hegyről lefolyó vizek mosta árokból alakult ki. 1908-ban Tamás névre keresztelték, 1975-ben nevezték át Tamási Áron utcává. A Hangya utcától a Fodor utcát és a Mártonhegyi utat keresztezve egészen a Németvölgyi útig terjed. Páratlan oldala az Orbánhegy, páros oldala a Mártonhegy városrészhez tartozik.

A közterület múltját kutatva a legrészletesebb leírást egyik lakója, Márkon Csikós Erzsébet tollából találjuk. Tamás(i) utcai históriák című ismertetőjéből megtudhatjuk, hogy a Fodor utcától fölfelé vezető szakaszon a hatvanas évek végéig egyetlen, vasúti dolgozóknak fenntartott emeletes lakóházon kívül gyümölcsösök álltak néhány hétvégi házzal, az út pedig a hetvenes évek közepéig földút volt.

Az utca elején alkotott Szőnyi Erzsébet (1924–2019) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zenepedagógus, karvezető, Kiváló Művész és a Nemzet Művésze, aki Kodály Zoltánnak is tanítványa is volt. Az utca páros oldalán, a 10. szám alatt pedig emléktábla hirdeti, hogy abban a házban élt és alkotott 1942-től haláláig Kertész Gyula (1900–1967) zeneszerző, karnagy, zenetanár, a Magyar Kórus Kiadó egyik alapítója, szintén Kodály-tanítvány. Nem csupán a Kodály-módszer átadásában, valamint az egyházi és világi kórusélet fejlesztése terén alkotott maradandót, hanem a társadalom minőségét meghatározó kisközösségek építéséből is kivette a részét. Bárdos Lajossal közösen kezdeményezője volt az Éneklő Ifjúság Mozgalomnak. Munkássága olyan szempontból is összekapcsolódik a kerülettel, hogy az általa alapított Magyar Kórus Kiadóvállalat a Kiss János altábornagy utcában működött.

A Hegyvidék újság beszámolója szerint ifjabb Kertész Gyula kereste meg a kerület vezetését 2010-ben azzal az ötlettel, hogy édesapja 2004-ben felavatott emléktábláját szeretné a művészt ábrázoló bronzplakettel kiegészíteni. Az önkormányzat támogatta az elképzelést, így elkészülhetett Krasznai János alkotása, amely a Tamási Áron utca 10. szám alatti ház falára került. A dombormű leleplezésekor Gilicze Zoltán, az oktatási és közművelődési iroda vezetője úgy fogalmazott: „Kertész Gyula egyike azon hegyvidékieknek, akik munkásságukkal az egyetemes magyar kultúrát szolgálták.” Ugyanezen alkalommal Baranyai István színművész személyes élményeit idézte fel. A világháború utolsó hónapjaiban a Tamási Áron utcai házban bujkált, amit Kertész Gyula zseniális ötlettel tett „érinthetetlenné”: hatalmas amerikai zászlót tűzött ki a homlokzatra, s ezt látva az orosz katonák inkább elkerülték az épületet. Baranyai István szüleit már a kitelepítésük másnapján meglátogatta a zeneszerző, ételt és italt vitt nekik, kockáztatva, hogy őt is ott tartják. „Emberséget, hazaszeretetet és tisztességet tanulhatunk tőle – méltatta a színművész –, csupa olyan ma is aktuális értéket, ami még inkább összekovácsolja a nemzetet.”

Az utcában fölfelé menet, e házzal szemben áll Domanovszky Endre Kossuth- és Munkácsy-díjas festő hatvanas évek elején épült modern háza. A páros oldalon Széchy Beáta képzőművész él, vele szemben lakott Banovich Tamás Érdemes Művész, filmrendező, forgatókönyvíró, díszlettervező, aki táncfilmjeiről és többek között az Ezek a fiatalok című filmjéről ismert. Ugyancsak ebben az utcában áll Páger Antal Kossuth-díjas, Kiváló Művész modernista, Bauhaus ihletettségű villája, azzal szemben pedig Kiss Ferenc színész, Érdemes Művész lakott jellegzetes, rózsaszínűre festett házában. Őt a háború után fegyházba zárták. A házat akkor Groó Gyula evangélikus lelkész, teológus és családja vette birtokába, később az épület ismét új gazdára lelt.

Ettől a háztól eggyel följebb, a 39. szám alatt lakott Homonnay Tivadar keresztényszocialista politikus, Budapest egykori főpolgármestere, aki a német megszállás alatt a házában zsidó kisgyermekek és nevelők életét mentette meg. A háború után a családot kitelepítették, soha nem térhettek ide vissza. Az ötvenes évek elején az ő házukban lelt otthonra Horkai János színész, Érdemes Művész, a ház egy része azóta is családja birtokában van. Homonnay Tivadar emlékét emléktábla őrzi, a következő felirattal: „A megbékélés jegyében hirdesse e tábla Dr. Homonnay Tivadar 1888–1964 országgyűlési képviselő, Budapest főpolgármestere nemes emlékét, ki e villa falai között a nácizmus és a nyilas uralom sötét időszakában otthont és menedéket nyújtott lengyel és magyar zsidó gyermekeknek, akik így túlélhették századunk e súlyos tragédiáját.”

Az esztendők során a Tamási Áron utca foghíjas telkeit beépítették, az egykori gyümölcsösök helyét a Honvédség tízemeletes házai vették át.

S ha már szóba jöttek a többlakásos társasházak, időzzünk el egy keveset a tizenkettedik kerület, sőt a főváros egyik igazán különleges lakóépítményénél.

Ismert, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat a környezetbarát technológiák alkalmazásában is élen jár: igyekszik példát mutatni a lakosságnak az energiatudatos fejlesztések terén. Ennek jegyében épült fel az Orbánhegyen a Tamási Áron utca 52. szám alatti üres telken a kerület első energiahatékony, tizennégy lakásos társasháza, saját parkkal, pihenőkerttel, növényzettel és tájolással megoldva a megfelelő intimitást.

A Tamási52 néven ismertté vált energiatudatos lakóház mindenképpen egyedinek számít Hegyvidéken, de még budapesti viszonylatban sem találunk túl sok hasonlóan energiatakarékos, többlakásos „zöldházat”. A Hegyvidék újság tájékoztatása szerint az élő „zöldtetővel” ellátott épület hűtését és fűtését teljesen környezetbarát módon, a fosszilis energiaforrások igénybevétele nélkül, a legmodernebb technológiával működő mennyezethűtő-fűtő-berendezéssel oldották meg. Az alacsony fűtési és hűtési energiaigény érdekében a falak és a tető az előírtnál lényegesen több hőszigetelést kapott. A háromrétegű ablaküvegezést – az erősebb zajcsökkentés mellett – szintén e cél érdekében választották. A tájolás helyes megválasztásánál szintén szempont volt, hogy télen a napsugarak energiáját be lehessen gyűjteni, ezért nem néz szoba az északi oldalra. A fűtési és hűtési energiát hőszivattyúval nyerik a levegőből a leghatékonyabb gépek egyikével. Ehhez csak áram szükséges, így gázt nem is vezettek be a házba. A tökéletes szigetelésnek köszönhetően a lakásokban zárt ablakok mellett még a legnagyobb fagyokban sincs hideg, a mennyezetfűtés pedig tökéletes hőérzetet biztosít – természetesen szobánként szabályozható hőfokon és intenzitással.

A különleges levegő-víz hőszivattyú a külső levegőből nyer hőenergiát, amit a lakások fűtése mellett melegvíz-készítésre használnak fel. A rendszer hosszan tartó mínusz tizenöt fokban is képes akár ötvenöt fokos meleg vizet előállítani. Nyáron mindez megfordul: a berendezés még a legnagyobb kánikulában is kellemes hűs levegőt fúj be a lakásokba. Szintén a komfortérzetet erősíti a belső levegő folyamatos kerengetése, ami a mennyezetfűtéssel kiegészülve meggátolja a lakások porosodását. Ráadásul mindez rendkívül alacsony energiafelhasználással párosul, a lakások fűtése-hűtése és melegvíz-ellátása alig kerül többe egy átlagos családi házban megszokottnál. Vagyis a „zöldházban” a lakások rezsiköltsége kiugróan alacsony. Csekély energiaigény, olcsó fenntartás, korszerű technika, minőségi anyagok jellemzik a lakóépületet, ahol az ideálisan jóleső hőérzet, a kevesebb por és az állandó friss levegő teszi kellemesebbé az ittlakást.

A fejlesztések számos más formájával is találkozhattak a hegyvidéki Tamási Áron utca lakói az elmúlt években. Az önkormányzat újjáépíttette például a Tamási Áron köz lépcsőjét, az alapokat is beleértve, aminek köszönhetően a Tamási Áron Iskola Dobsina utcai épületében tanuló diákjai még könnyebben és biztonságosabban érhetik el a Tamási Áron Iskola menzáját.

No lám, Tamási Áron nevét viselő iskola is van a kerületben! Úgy gondoljuk, a hegyvidéki Tamási Áron Általános Iskola, Gimnázium és Német Nemzetiségi Gimnázium falai között is sok érdekességre lelünk majd, amikor oda betérünk!

De… apropó Hegyvidék! Tudta, hogy az Alkotás utca 51/B. szám alatti emeletes házban élt 1946-tól haláláig Tamási Áron Kossuth-díjas író? Mert úgy bizony! És ezt a tényt a ház utcai homlokzatán emléktábla is hirdeti, a következő felirattal: „»Minden embernek őrködnie kell a világ felett.«  (domborműportré) 1897–1966. E házban élt és alkotott 1946 és 1966 között Tamási Áron, akit Erdély küldött a magyar irodalomba. Tamási Áron Alapítvány 1997.”

Viszontlátásra, Hegyvidék! Még visszatérünk.

Varga Gabriella